Vállalatközi hitelek általánosságban

Napjainkban egyre gyakoribb, hogy az egyes cégcsoportok tagvállalatai vállalatközi hitellel kerülnek refinanszírozásra. A gazdasági világválság ezt a folyamatot jelentősen felerősítette, hiszen még a kedvező pénzügyi helyzetben lévő vállalkozásoknak is nehezebbé vált a forráshoz jutás. Ez természetesen nem csak a kapcsolt hitelre vonatkozik, hiszen számos egyéb pénzügyi instrumentum szerepe is megnőtt, úgymint a garancia, kezességvállalás, cash-pool, azonban a fenti egyéb kapcsolt eszközökre egy későbbi cikkünkben térünk ki. Ezen tranzakciók jelentősége az adóhatóságok előtt is ismertek, és szinte minden országban kiemelt figyelmet fordítanak vizsgálatukra.

Ezért első kapcsolt vállalati hitelekkel foglalkozó cikkünkben általánosságban érintünk egy pár olyan szempontot, melyet érdemes szem előtt tartania az adózóknak.

A hitelek transzferár szempontú vizsgálata alapvetően a transzferár kamat szokásos piaci ár jellegének vizsgálatát jelenti.

A csoporton belüli hitelezésnél sok vállalkozás azért van nehezebb helyzetben, mert a legtöbb esetben nem áll rendelkezésére az az iparági tapasztalat, mely létfontosságú annak megállapításához, hogy független felek egymás között hogyan kötnének ilyen tranzakciókat, így a hitel megfelelő beárazása transzferár szempontból problémákba ütközhet. Ideális esetben ugyanis – összhangban az egyetemes transzferár elvekkel – a vállalkozásoknak meg kell próbálnia reprodukálnia azt a hitelminősítési (más néven: kockázati besorolás), árazási folyamatot, mely független felek, legtöbb esetben bankok, esetében megvalósul.

A kapcsolt vállalati hitelek nyújtásánál különösen fontos, hogy az érintett vállalkozások a szokásos piaci ár elvével összhangban járjanak el, hiszen a pénzügyi eszközök árazásánál jóval több tényezőt kell figyelembe venni, mint egy termékértékesítésnél, vagy szolgáltatásnál, úgymint a hitelminősítés / kockázati besorolás, lejárat, régió, valuta, alapráta, törlesztési gyakoriság, rendelkezésre tartási díj, stb. Tovább nehezíti az adózók dolgát, hogy a hitelek azok a kapcsolt vállalati tranzakciók, melyek esetében a legtöbb külső független összehasonlítható adat áll rendelkezésre az összehasonlító árak módszerének használatához, és ezekhez az adatokhoz az adóhatóság is hozzáfér. Ez alapján látható, hogy a hitelek árazása bonyolult és összetett folyamat, és mivel minden hitelfelvevő minden egyes hitelénél számos eltérő változó hatást kell figyelembe venni és számszerüsíteni, általánosítások a legtöbbször nem alkalmazhatóak (pl.: forint alapú hitel esetében jegybanki alapkamat alkalmazása) , és mindenképpen kerülendőek.

Mivel – ahogy azt fentebb is említettük – a hitelek esetében számos összehasonlítható adat rendelkezésre áll, ezért egy adott karakterisztikájú hitel szokásos piaci ára nagy pontossággal megállapítható. Ennek fényében a tervezés szerepe ilyen esetekben különösen fontos, hiszen ha az adózó nem vizsgálta a hitelt transzferár szempontból annak nyújtásakor, jelentősen kisebb az esélye, hogy a nyilvántartás készítésekor a hitelről bebizonyítható, hogy a szokásos piaci ár elvével összhangban köttetett. Ezért mindenképpen tanácsos, hogy szakértő közreműködésével a vállalkozások már a hitel nyújtásának tervezési fázisában figyelembe vegyék a transzferár szempontokat.

Kamatmentes hitel

Külön megemlítendőek a kamatmentes hitelek. Önmagában az, hogy egy vállalkozás kamatmentes kölcsönt nyújt egy másik vállalkozásnak, még nem probléma, ameddig adófizetési kötelezettségeit úgy teljesíti, mintha az adott hitelen szokásos piaci mértékű kamat lett volna. Ilyen kamatmentes hitelek esetében az adózónak ugyanúgy kötelessége, hogy pontosan megállapítsa a kamatot transzferár szempontból, hiszen ez alapján kell az adófizetési kötelezettségét teljesítenie.

Az átvilágítás előnye

Akkor sincs minden veszve, ha a hitel nyújtásakor transzferár szempontok nem kerültek figyelembevételre. Ilyenkor a legcélszerűbb, ha a vállalkozás egy transzferár átvilágítás során megvizsgáltatja a hitelt, és amennyiben nem felel meg a szokásos piaci ár elvének, önrevízió keretében korrigálja az esetleges eltérést. Ezzel a proaktív hozzáállással jelentősen csökkenthető az adózó által vállalt transzferár kockázat.

Mind a megfelelő tervezésnek, mind az átvilágításnak nagy előnye, hogy azok eredményei felhasználhatóak a transzferár nyilvántartás készítése során, így az erre a feladatra fordított összeget a vállalkozásnak természetesen nem kell duplán kifizetnie.

A későbbiekben részletesen is foglalkozni fogunk a pénzügyi instrumentumok és azon belül is a hitelek transzferárazásával.